Népszabadság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-11 / 9. szám

1957. január 11, péntek Kevesebb lesz a kereskedelmi dolgozók gondja J­ kereskedelmi allekciónan­ a leg­utóbbi hetekben nagyon sok dicsé­retet kaptak. Rá is szolgáltak az elismerésre. Ezért igazán örvendetes, hogy a dicsérettel a megbecsülés kézzelfogható jele is együtt járt. A kereskedelmi és a pénzügyi dolgozók szakszer­vezetének, a kereskedelmi dolgo­zók tízezreinek sok kívánsága tel­jesült. Általában javult a keres­kedelmi alkalmazottak alapfizeté­se. Megvalósult a szombat dél­utántól hétfő reggelig tartó mun­kaszünet. Megszűnt az úgyneve­zett 2-es területi bércsoport. Az ide beosztott egyes vidéki keres­kedelmi alkalmazottak még a többieknél is kevesebb bért kap­tak. Az üzletek nyitvatartásának szabályozása biztosította a napi nyolcórás munkaidőt. A vendég­látóiparban dolgozók most már naponta térítés nélkül kapnak ebédet. A leltározásért ezentúl túlóra-átalányt kapnak a boltve­zetők. Az áruellátás az első ne­gyedévben koránt sem zökkenő­­mentes, de a kereskedelmi alkal­mazottak jutalék formájában is megkapják az adott körülmények között legmegfelelőbb keresetet. Mégpedig a következőképpen: az 1956. év első felében a belkeres­kedelem területén kifizetett teljes jutalék lesz az idei első negyed­évi alap, a kereskedelmi alkalma­zott a most felemelt fizetéshez még fix pótlékot is kap. A kiske­reskedelmi boltvezető és helyet­tese a felemelt fizetés 29 százalé­kát, a beosztott a 19 százalékát, a nagykereskedelemben dolgozó 21 százalékát, a közétkeztetési alkal­mazott 18 százalékát kapja az év első három hónapjában. A kereskedelmi dolgozó jobb életkörülményeinek biztosítása nemcsak a kereskedelmi dolgozó szempontjából fontos. A lakosság életszínvonalának javítása elkép­zelhetetlen a kulturáltabb keres­kedelem megteremtése nélkül. A kulturált kereskedelem — csinos kirakatok, figyelmes­ kiszolgálás, friss áruválaszték stb. — megte­remtése pedig elképzelhetetlen elégedett, jókedvű, a vevőt soha­sem megkárosító, hanem állan­dóan segítő kereskedelmi alkal­mazott nélkül. S hogy a kereske­delmi alkalmazott ilyen legyen, hogy megfelelő életkörülmények közé kerüljön, még sok teendő vár a kormányzatra és a szakszerve­zetre. Nérm­k­stetes, hogy egyes kí­vánságokat, panaszokat később, másokat hamarabb lehet teljesí­teni, illetve orvosolni. Meg kell oldani a kereskede­­lem­ben dolgozó adminisztrációs, ügyviteli, igazgatási munkaerők fizetésének rendezését is. Sajnos, ez most elmaradt, s az elmaradás méltán elkeserítette a legutóbbi hónapokban is jó munkát végzett ügyviteli dolgozókat. Nagy probléma az egyes jöve­delmek aránytalanságának meg­szüntetése. Csak két példát emlí­tünk . Szinte sem­mi különbség sincs a régi, szakképzett, gyakorlott el­adó és a kezdő eladó fizetése, jövedelme között. A vendéglátóiparban a vezető aligha tekinti büntetésnek a pin­cérré történő visszaminősítést, hi­szen a pincér többet keres, mint a vezető. Ha a vezető az éjszakai műszakért pótlékot kapna, az aránytalanság legalábbis kisebb lenne, s több régi vendéglátóipari szakember vállalna vezető posz­tot. A nyilvánvaló, hogy a fix fizetések megfelelő javítása csak folyama­tosan, hosszabb idő alatt lehetsé­ges. De a kereskedelmi alkalma­zottak életkörülményei addig is többféle eszközzel javíthatók. Pél­dául: nem az általában rossz bolti terveken, hanem a tényleges áruforgalmon alapuló jutalékos bérrendszer megvalósításával. (Természetesen csak a rendszeres áruellátás idejétől kezdve.) A kereskedelem kulturáltságá­hoz tartozik, hogy tiszta, kipihent eladók szolgáljanak ki. A keres­kedelmi alkalmazottaik régi pana­sza, hogy nekik kell a nehéz ládá­kat, zsákokat cipelniük, mert nincs elég segédmunkás a keres­kedelemben. A vállalatok na­gyobb önállósága lehetőséget ad majd e probléma megoldására is. Új rendelet szükséges a leltár­hiány kérdésében. Az új rendelet hathatósan biztosítja a társadalmi tulajdon védelmét, de biztosítsa azt is, hogy a legutóbbi évek gya­korlatától eltérően, ne hurcolják meg, ne sújtsák pénzbüntetéssel, ne károsítsák meg anyagilag a ke­reskedelmi dolgozót, amikor egy­általán nem felelős a leltár­hiányért. Még sok eszköz, lehetőség van a kereskedelmi dolgozók életkörül­ményeinek javítására. Hangsú­lyozzuk: nem egyik napról a má­sikra, hanem folyamatosan. Az el­ső, mégpedig jelentős lépésekből kitűnik, hogy a kormány ismeri a sérelmeket, tudja a teendőket, s így a lehetőséghez mérten ezentúl is meg fogja valósítani a szakszer­­vezet és a kereskedelmi alkalma­zottak kívánságait. György István PVC ÉS GUMI HENGERELÉST VÁLLAL bérmunkában MNMAJUZSU KISZ BUDAPEST, XIV., Erzsébet királyné útja 56. Telefon: 496—393. NÉPSZABADSÁG FURCSA VÉLEMÉNYSZABADSÁG Hogyan került Fodor József neve az írószövetség elnökségének nyilatkozata alá? A kiváló költő kilépett az írószövetség elnökségéből Fodor József költő, a Magyar Írók Szövet­sége elnökségének tagja, a következő nyilat­kozat­­közlését kérte a Népszabadság szer­kesztőségétől. A Les Lettres Francaises legújabb számában a Magyar Írók Szövetségének elnöksége részéről számomra nem rokonszenves, és a szabadság és a véleményjog jegyében beszélő írókhoz nem méltó hangú nyilatkozat jelent meg két kitűnő magyar író, Bölöni György és Illés Béla szemé­lyével kapcsolatban. A nyilatkozat aláírói közt magam is szerepelek. Az igazság kedvéért ii-Szívesen adunk helyt Fodor József nyilatkoza­tának. Az ügy előzményeit röviden a következők­ben ismertetjük: André Stil, a­­kiváló francia író nemrégiben Magyarországon járt a Les Lettres Francaises című, haladó francia hetilap megbízásából. Itt­­tartózkodása idején több írótól és művésztől — Bölöni Györgytől, a Magyar Pen Klub elnökétől, Fodor Józseftől, Illés Bélától és Pór Bertalan festőművésztől — nyilatkozatot­­kért. E nyilatkozatok megjelenése után az Írószövet­ség elnökségének egyik-másik tagja, meglehetősen szent meg kell mondanom, hogy az elnökség nyi­latkozatát ebben a fogalmazásban nem is láttam, és így azt alá nem írtam. Miután azonban e­z szerintem teljesen szükségtelen, és csak sajnála­tos visszhangot vert — nyilatkozat, többek közt nevemmel, mégis megjelent, a jövőben való ha­sonló esetek elhárítása és cselekvésbeli függet­lenségem, tisztázottságom, és nyugalmam meg­óvása érdekében a Magyar Írók Szövetségének elnökségéből , nyilatkozatommal egyidejűleg, kilépek. Budapest, 1957. január 10. Fodor József visszatetsző politikai érveléssel, a nyilatkozók fe­­lelősségrevonását, megbélyegzését követelte. Sőt az Írószövetség elnöksége egyúttal táviratot is menesztett Párizsba, amelyben sajnálkozását fe­jezte ki, hogy a Les Lettres Francaises szerkesz­tősége helyet adott a nyilatkozatoknak. S ennek a táviratnak az aláírói­­közé írták oda az Írószö­vetségben Fodor József nevét is, ezzel is bizony­ságot téve arról, mennyire hívei a korrekt harci módszereknek, az „önálló gondolkodásnak", és a szabad véleménynyilvánításnak. Március 31-ig engedélyhez kötik a gyűléseket és felvonulásokat A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa a gyűlések és felvonulások ideiglenes engedélyhez kötéséről szóló 1956. évi 30. számú törvény­­erejű rendelet hatályát az 1957. évi március hó 31. napjáig meg­hosszabbítja. A törvényerejű ren­delet 1957. január 12. napján lép hatályba. (MTI) 3 Rendelet a beadás megszüntetésével kapcsolatos kérdésekről A közellátási kormánybiztos a kötelező beadás megszüntetésével kapcsolatos egyes kérdések rende­zéséről a következő rendeletet adta ki: A kötelező beadás megszüntetése folytán az olyan ter­melők részére, akik 1957 évre történő előteljesítési szándékkal az 1956. évi beadási kö­telezettségük mértékét meghaladó mennyiségű mezőgazdasági terméket adtak be. a teljesített többletbeadás után a kifizetett beadási ár és az át­vétel időpontjában érvényben volt állami szabadfelvásárlási ár közötti különbözetet meg kell téríteni. A termelőknek az árkülönbözet ki­fizetése iránti igényüket a beadási könyv és az előteljesítést igazoló vé­teli jegy egyidejű bemutatása mel­lett az illetékes átvevő vállalathoz (Állatforgalmi-, Terményforgalmi-, Tejipari Vállalat, Földművesszövetke­­zet) kell benyújtani. Amennyiben sem a beadási könyv, sem a vételi jegy nincs a termelő birtokában, úgy az előteljesítés tényleges adatait a volt községi begyűjtési előadó nyil­vántartásai alapján meg lehet álla­pítani. A kérelmek benyújtásának végső határideje 1957 február 28. Az igazolt előteljesítés után járó árkülönbözetet az illetékes átvevő vállalat fizeti ki. Erre a célra a vál­lalat a Magyar Nemzeti Banktól, a 103/1957. PM számú utasítás 4. §. 3. bekezdésének b. és c. pontjában foglaltak érelemszerű alkalmazásá­val rendkívüli állami támogatást igé­nyelhet. A takarmánybeadási kedvezmény­nyel járó sertéshizlalási szerződé­sekkel lekötött sertéseket — a köte­lező beadás megszüntetése folytán — a takarmánybeadási kedvezmény nélküli szerződésekre megállapított magasabb áron kell átvenni. Ez a rendelet a kihirdetés napján lép hatályba. A második paragrafus rendelkezéseit az 1936. október 25. napjától, jelen rendelet hatályba lé­pést­ig eszközölt átvételeknél alkal­mazni kell. (MTI) A magyar forradalmi munkás—paraszt kormány nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) Kel oly súlyos károkat okoztak, még most sem elégelték meg eze­ket a beavatkozási kísérleteket, mit sem törődve a magyar nép­nek okozott mérhetetlen szenve­déssel és azzal, hogy az ellenfor­radalmi mesterkedések menthe­tetlenül nyomorba taszítják az országot. A magyar nép mély együttér­zéssel kísérte és kíséri­­azon or­szágok sorsát, amelyeket ugyan­ezen nyugati államok vezető kö­reinek önző érdekekből folyó be­avatkozása háborús bonyodal­makba sodort. Az elmúlt években ilyen beavatkozás történt Guate­malában és Indonéziában. A he­lyi lakosság törekvéseivel hom­lokegyenest ellenkező akciók foly­nak most is Ciprus szigetén, Al­gírban és nem utolsó sorban a szuezi térségben, ahol az impe­rialista agresszió sok száz egyip­tomi állampolgár lemészárlásá­hoz és Port Szaid egyes részeinek lerombolásához vezetett. Az ame­rikai csapatok esetleges bevetésé­re vonatkozó új terv pedig már az egész Közép-Kelet békéjét fe­nyegeti. Népünk nem kíván segédkezet nyújtani ahhoz, hogy Magyaror­szág hasonló akciók színterévé és ezzel újabb háborús tűzfészekké váljon. Hazánkban a törvényes rend helyreállt, az országban ma már béke és nyugalom uralkodik. Azokat az ellenforradalmi erőket, amelyek az elmúlt hetekben Ma­gyarországon garázdálkodtak, a kormány által segítségül hívott szovjet csapatok támogatásával a magyar honvéd-, rendőr- és karha­talmi alakulatok felszámolták. A rendet a magyar karhatalmi szer­vek továbbra is biztosítják. Az el­lenforradalmi események követ­keztében megzavart termelés megindult és biztatóan fejlődik. A forradalmi munkás-paraszt kor­mány nyilvánosságra hozta nyi­latkozatát, mely a lakosság nagy többségének érdekeit és kívánsá­gait fejezi ki. Ezen nyilatkozat megjelöli az ország talpraállításá­­nak, a nép gazdasági és kulturális felemelkedésének és az ország függetlensége megvédésének út­ját. Ugyanakkor a kormány min­dent megtesz azért, hogy azok a megtévesztett személyek, akik az országot elhagyták, akadálytala­nul hazatérhessenek és törvénye­sen biztosította, hogy a hazatérők semmiféle bántal­ást ne szenved­jenek. A fentiek alapján a magyar kormány ismételten leszögezi, hogy semmiféle bizottságnak nincs joga a magyar kérdésben il­letéktelen és elfogult személyek kihallgatásával járó vizsgálatot folytatni és megfigyelést szervezni Magyarországon információk szer­zésére. A magyar kormány köve­teli, hogy kerüljön le végre a köz­gyűlés napirendjéről a szuvereni­tását sértő „magyar kérdés" és azt, hogy tegyék lehetővé, hogy Magyarország sokat szenvedett népe az ismét helyreállt rendben és nyugalomban saját maga ala­kíthassa további sorsát, megvaló­síthassa gazdasági felemelkedését és a szabad, független, szocialista Magyarországot. (MTI) A munkástanácsok időszerű feladatairól tárgyaltak a budapesti nagy­üzemi munkástanácsok vezetői a Szaktanács titkárságával A Magyar Szabad Szakszerve­zetek Országos Szövetsége titkársá­gának tagjai január 10-én tanács­koztak Budapest nagyobb üzemei munkástanácsainak elnökeivel, titkáraival és t­B-elnökeivel a munkástanácsok időszerű felada­tairól. A tanácskozáson elhangzottak alapján megállapítható, hogy a munkástanácsok eddig még kevés segítséget és támogatást kaptak felelősségteljes munkájuk elvég­zéséhez. A Szaktanács titkársága­­ szerint ez a panasz jogos, és ezért­­ javaslatokat tesz a szakminiszté­­­­riumoknak, hogy adjanak meg­­ minden segítséget a termelési, bér- és egyéb problémák megol­­­­dásához. Segíteni kell a munkás­tanácsokat a helyes munkamód­szerek kialakításában is. A mun­kástanácsok is látják most már azt, hogy helytelen gyakorlat, ha a munkástanács mindent maga akar megoldani. Ennek következ­ménye csak az lehet, hogy alap­vető, az üzem irányításával kap­csolatos feladatukat elhanyagol­ják. Szóvá tették a jelenlegi munkás­tanácsi vezetők, hogy több bizal­mat kérnek. Tisztán látják már azt, hogy a munkástanácsok nem tényleges hivatásuknak megfelelő céllal és feladattal alakultak meg. Tudják, hogy bekerültek a mun­kástanácsokba egyes, a munkás­­osztály ügyétől idegen elemek is, akiktől ők maguk is minél előbb meg akarnak szabadulni. A tit­kárság egyetért azzal, hogy nem helyes a munkás­tanácsot, mint in­tézményt, és a munkástanács tag­jait általában bizalmatlanul ke­zelni. Amint a forradalmi mun­kás-paraszt kormány, úgy a szak­­szervezetek is üzemi életünk egyik alapvető intézményének te­kintik a munkástanácsokat. A Szaktanács titkársága és a buda­pesti nagyüzemek munkástaná­csainak megjelent vezetői megál­lapították, hogy ami a Csepel Vas- és Fémművek egyes üzemei­ben és egy-két más gyárban a munkástanácsok lemondásával történt, az provokatív lépés, tá­madás a munkástanácsok ellen. Két halálos ítélet Békéscsabán A kecskem­éti katonai bíróság, mint rögtönítélő bíróság, három napon át tárgyalta a békéscsabai tanácsházán a gyulavári zavargás tetteseinek a 20 éves Mány Er­zsébetnek éss 15 társának ügyét. A katonai rögtönítélő bíróság a vádlottak és számos tanú ki­hallgatása után hirdetett ítéletet. A bűncselekmény két szervezőjét, a büntetett előéletű Mány Erzsé­betet és Farkas Mihályt halálra, a felbujtásban szintén bűnös Szi­lágyi Istvánt 15, Zsótér Mátyást 13, Boros Ferencet 13, kilenc tár­sukat 5-től 12 esztendeig terjedő börtönbüntetésre ítélte, Túri Ist­vánt megnyugtató bizonyítékok hiányában felmentették, Kiss A. Ferenc ügyét rendes bíróság elé utalták. A halálra ítélt Mány Erzsébet és Farkas Mihály kegyelemért folyamodott, a bíróság kérelmü­ket pártolólag terjesztette fel a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsához. (MTI) Új helyiségbe költözött az EPOSZ országos ideiglenes szervező bizottsága Az Egységes Parasztifjúság Országos Szövetségének Ideiglenes szervező bizott­sága a Belgrád rakpart 24. szám alól • Magyar Ifjúság útja 14. számú hitit költözött. Új telefonszám: A V­ASOK

Next