KÁZMÉR MIKLÓS (szerk.): Környezettörténet 2 Környezeti események a honfoglalástól napjainking történeti és természettudományi források tükrében Hantken Kiadó Budapest, 2011 Árvizek és magas vízszintek a 13-15. századi Magyarországon az egykorú írott források tükrében KISS Andrea Szegedi Tudományegyetem, Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, 6722 Szeged, Egyetem u. 2-6. E-mail: kissandi@geo.u-szeged.hu A források A középkori Magyarországra vonatkozó időjárási és azzal szoros kapcsolatban álló hidrometeorológiai eseményekre (így árvizekre) vonatkozó középkori írott források szisztematikus gyűjtését részben a Millennium elnevezésű FP6 EU projekt keretében folytattam/folytatom, de már korábban részben kiépített adatbázis felhasználásával. A Millenniumon belül a középkori, döntően írott forrásokon alapuló anyag vizsgálata döntően két nagy témacsoport köré épül: 1. időjárási események gyűjtése 2. árvizek, áradások gyakoriságának és megoszlásának elemzése. A téma feldolgozásához előzményként egy-egy kiemelkedő (középkori) időjárási és árvíz-gyakorisági időszak (így döntően a 14. század, illetve az azt megelőző időszak) előzetes sorozatain alapuló szakirodalom is részben felhasználható (pl. Kiss 1996, 1997, 1999, 2000 stb.). Ugyanakkor az itt felsorolásra kerülő elemzés döntően még publikálatlan anyag alapján készült. Az elemzés a Kiss (2011a) által elkészített és esettanulmányok formájában, illetve együttesen is elemzett források és adatbázis felhasználásával kerül bemutatásra. A Millennium középkori részét tekintve a forrásgyűjtés során felhasznált főbb forrástípusok: 1. Időjárás: indexelhető információkat elsősorban elbeszélő források tartalmaznak, míg időjárási események említésére általában mennyiségileg nagyrészt oklevelekben kisebb részt gazdasági feljegyzésekben is találunk hasznosítható adatokat. 2. Áradás/árvíz: elsősorban oklevelekben, másodsorban elbeszélő forrásokban és gazdasági feljegyzésekben fordul elő hasznosítható adat. Az elbeszélő források az árvíz említését vagy direkt leírását tartalmazzák. A gazdasági feljegyzések elsősorban a károk említésén keresztül utalnak vissza az árvízre (jelentőségük azonban jelenleg a többi forráshoz képest kisebb). 44 Környezettörténet 2 A középkorra vonatkozóan összességében az említett témákban a legfontosabb forráscsoportot egyértelműen a jogi dokumentáció, nevezetesen az oklevelek különböző típusai képviselik, mely forrástípus majdnem 80%-át adja például az összes eddig ismert középkori árvízi említésnek. Ez az arány nem sokkal kisebb az időjárási eseményeket tartalmazó oklevelekben sem. Az oklevelek mellett másodlagos (de még mindig fontos) szerepet töltenek be az időjárási és árvízi elemzésekben a hazai és külföldi elbeszélő források, valamint a hazai gazdasági feljegyzések. Árvizekkel kapcsolatos források és információtartalmuk A felsorolt egykorú középkori források közül a leggazdagabb csoportot tehát az oklevelek alkotják. Előnyük a többi forrástípushoz képest igen pontos datálásuk és helymegjelölésük, valamint az eseményhez kapcsolódó olyan egyéb járulékos információk, mint az esemény szemtanúinak megadása, vagy az egykorú környezet egyes elemeinek leírása. Ugyanakkor a forrás készítésének fő célja a jogi ügymenet (és az eredmények) dokumentációja, és nem magának az árvíznek a leírása (ez utóbbi inkább a jogi procedúra teljes vagy részleges elmaradására felhozott indokként szerepel). Árvízi adatokkal döntően a földvásárlás, öröklés (pl. leánynegyed), birtokfelosztás kapcsán elvégzett, magán a birtokon lefolytatott terepszemle és a birtokba való beiktatás, illetve az azt igen gyakran kísérő határjárás és (számszerű, királyi mértékkel történő) birtoktest-felmérés leírásainál (illetve, ha nem lehetett elvégezni, akkor azok halasztásánál) találkozunk. Sokszor az árvíz akadályozta a földterület megközelítését, esetleg bejárását, felmérését, vagy akár az utazást, így általában véve a bíró előtt történő megjelenést, ami egy per vagy jogügylet részleges vagy teljes elhalasztását vonta maga után, s mint ilyen, döntően perhalasztó oklevelekben került említésre. Kevés hazai elbeszélő forrásunknak csak igen kis része tartalmaz időjárási vagy árvízi információkat: a témában felhasználható források nagy része külföldi, így osztrák, részben lengyel, cseh és német nyelvterületekről (bajor, svájci stb.) származik, de ritkán más európai területeken készült elbeszélő források is tartalmazhatnak használható információkat (pl. utazás kapcsán francia, háború kapcsán bizánci). Növekvő fontosságú csoportot képviselhetnek (egyelőre potenciálisan) a gazdasági feljegyzések, melyek hatalmas (döntően publikálatlan formában elérhető) terjedelmük miatt még csak kis részben kerültek feldolgozásra. A források időbeli és térbeli eloszlására jellemző, hogy míg a 11-12. századra vonatkozóan csak kivételes esetekben érhető el árvízre vonatkozó információ, addig a 13. században már növekvő számú adattal rendelkezünk, de a fennmaradt árvízi források mennyisége még nem elegendő statisztikai elemzésre. A számszerűen is értékelhető adatok döntő többsége a 14-15. századból származik. KISS A.: Magyarországi árvizek a 13-15. században 45 Mit lehet és mit kevésbé vagy egyáltalán nem? Mire nem alkalmas az árvízi források többsége (így az oklevelek döntő többsége)? A források többségének típusából adódóan az árvizek kezdő és végpontjának, időtartamának pontos (napi, heti szintű) meghatározása csak néhány esetben lehetséges. Évszakos szinten azonban az elérhető források jelentős többsége értékelhető adatokat tartalmaz. A rendelkezésünkre álló adatok biztosan nem nyújtanak (és nem is fognak) teljes lefedettséget az általunk vizsgált középkori időszakra, de még a 14-15. századra vonatkozóan sem. Ugyanakkor több fontos, Nyugat-Európában is kiemelkedő, nagyobb árvízgyakorisággal járó időszak, illetve több kiemelkedő jelentőségű, nagy árvíz (évi, évszakos) kimutatása lehetségessé vált és válik írott források segítségével. Sőt, egyes esetekben a precíz és nagy mennyiségben rendelkezésre álló forrásoknak köszönhetően jelentősen pontosíthatjuk is az Európára vonatkozóan rendelkezésre álló eddigi képet (lásd pl. később 1342-1343. kapcsán). Mit lehet árvizekhez/áradáshoz kötődő forrásokkal kezdeni? Az időponthoz köthető források, konkrét áradások esetén például (bővebben lásd: Kiss 2011a): 1. évtizedes gyakoriság-vizsgálatot lehet végezni 2. az áradások, árvizek megoszlását az esetek többségében, a 14-15. századra vonatkozóan, legalább évszakos szinten, meg lehet határozni 3. nagyobb árvíz-gyakoriságú időszakok meghatározása: egyértelmű csúcs az 1340-es években (illetve 1330-1350-es évek) alakult ki, ugyanakkor e csúcspontot megelőző és követő évtizedek is jelentősek. A másik fontos, gyakori Duna-árvizei miatt híres 1390-es, 1410-es és 1430-as évek is kiemelkedők (1390-1430-as évek). 4. szokatlan nagy (átlagostól eltérő) egyes árvízi események, áradások kiemelése: pl. 1335, 1338, 1342, 1343, 1357, 1399, 1402, 1432, 1440, 1454, 1499. 5. ugyanez különösen érdekes lehet a Kárpát-medence nagy folyóinak (Duna, Tisza) egyes kiemelkedő árvizei esetén (pl. 1342, 1343, 1344, 1399, 1402, 1432, 1454, 1490 stb. – Dunára vonatkozóan lásd: Kiss 2011b). Miért lehet mindezt megtenni? Nem feltétlenül a nagyon különleges események gyűjtése csak a cél (és nem is lehet). Maga az árvíz/áradás meglétének, folyamatának ténye is fontos információ, sőt bármilyen, szokatlan vagy zavaró vízborítottsággal kapcsolatos adat is fontos lehet. Habár a fennmaradt információk nagyobb része a középkori Magyarországra vonatkozóan már feltehetően összegyűjtésre került (Kiss 2011a), melyre a jelen elemzés is épül, az adatbázis-építés még nem lezárt folyamat, tehát a jelen elemzés alapját képező adatbázis és a vizsgálat maga nem zárult le és nem is zárható le. Mindezeken túlmenően, a már rendelkezésre álló adatbázis nem konkrét eseményre, vagy nem természetes eredetű árvizekre vonatkozó része felhasználható és folyamatosan felhasználásra kerül még egyéb, környezet-változás vizsgálatokban is. Így további kutatási irányok például: 46 Környezettörténet 2 1. hosszabb távú, nem számszerűsíthető, de vízzel illetve a terület hidrológiájával kapcsolatos (természetes) környezeti változásokra utaló információk vizsgálata: így például korábbi nagy árvizekre, egy terület vizenyőssé válására, árvizek illetve megnövekedett vízbevétel miatti geo- és hidromorfológiai változásokra történt utalások (pl. földcsuszamlás). 2. mesterséges árvizek (főleg malomépítéssel, technikai problémákkal kapcsolatos) témájában (e téma szisztematikus vizsgálata is érdekes későbbi kutatási irányt jelenthet). Árvizek és nagyárvizek: évtizedes, évszakos és főbb vízgyűjtők szerinti megoszlás Az eddig ismert 13-15. századi árvizek évtizedes megoszlását, és a külön, jelentős méretűként (pl. nimia, vagy maxima inundatio stb.) említett árvizeket az 1. ábra mutatja. 1. ábra Az ismert 13-15. századi árvizek évtizedes megoszlása (forrásokra lásd: Kiss 2011a) A 13. századból viszonylag kevés információ áll rendelkezésünkre, így a diagram ezen része semmiképpen sem tekinthető reprezentatívnak. A 14-15. századra vonatkozó elérhető anyagok (szintén döntően oklevelek) nagy mennyisége azonban már elegendő bizonyos következtetések levonására. Első látásra is szembeötlő az 1340-es évek kiemelkedő jelentősége: mintegy 21 árvizes említést ismerünk ebből az évtizedből. Ugyanakkor már a megelőző és a rákövetkező évtized is fontos árvízi KISS A.: Magyarországi árvizek a 13-15. században 47 említéseket mondhat magáénak: az 1330-as évekből ismerjük a talán legnagyobb méretűként leírt árvizet (1335: AO 3 – részletes elemzés: Kiss 2011a), míg az 1350-es éveket ismétlődő nagy árvizek hatására bekövetkezett falupusztulás (az árvizek templomostól elvitték a falut; 1355 körül: DL 50193, DL 70194, ZsO 1) teszi többek között jelentőssé. A másik kiemelkedő periódus a 14. század vége, 15. század eleje: az 1390-es évek második felétől az 1430-as évek végéig terjedő időszak az árvizek mennyiségét tekintve ugyan másodlagos jelentőséggel bír az 1340-es évekhez képest, de jelentőségét tekintve nem marad el attól. E kiemelkedő időszakot nemcsak a többi évtizedhez képesti viszonylagos (legalábbis az eddig ismert adatok tükrében) nagy árvízgyakorisága, hanem az a tény is fontossá teszi, hogy az árvizek jelentős része a Dunán következett be. Ez pedig bizonyos esetekben (pl. 1439: CD 11) hosszabb távú módosulásokkal, problémákkal (fokozott üledéklerakódás illetve az uszadékfa nagy mennyisége a mederben) is járt például Pozsonynál (a valószínűleg 15. századi Duna-árvizekhez kapcsolódó lehetséges hidromorfológiai változásokra lásd: Pišút-Tímár 2009). Az itt bemutatott árvízgyakorisági diagram (1. ábra) kevésbé mutat rokonságot például a Duna ulmi középkori árvíz-rekonstrukciójával (Glaser 2008). Másrészről azonban párhuzamokat fedezhetünk fel például a szintén németországi Pegnitz folyó nürnbergi és a Rajna Köln környéki szakaszainak középkori árvízgyakoriságrekonstrukcióival (Glaser 2008, Glaser-Stangl 2003). 2. ábra Az ismert időpontú árvizek évszakos megoszlása (forrásokra lásd: Kiss 2011a) Az árvízi esetek többségében évszakos szintű elemzés is végezhető (2. ábra), habár figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy az elérhető források (döntően oklevelek) 48 Környezettörténet 2 sajátosságai miatt (árvíz kezdete általában ismeretlen) több esetben hosszabb elöntés (vagy több árvízhullámmal) is előfordulhatott az adott területen, míg a határjárás során leginkább az elöntés egy, vagy néhány napjára rendelkezünk biztos támponttal. Mindezek alapján, többek között feltűnő a tavaszi árvizek túlsúlya, és a nyári árvizek viszonylag alacsony száma a legalább évszakos szinten elemezhető esetekben, ami több körülményre (pl. dokumentáltság) is visszavezethető, és nem feltétlenül klimatikus okok számlájára írandó. 3. ábra Az árvizek nagyobb vízgyűjtők szerinti megoszlása (forrásokra lásd: Kiss 2011a) Az árvizek főbb folyók és nagyobb vízgyűjtők szerinti megoszlását bemutató diagram (3. ábra) a Duna és a Tisza árvizeinek külön elemzésén túlmenően a két fő folyó mellékfolyóin bekövetkezett árvizeket mutatja be. Kiemelésre méltó az a tény, hogy az ismert árvizes esetek jelentős hányada, összességében több mint harmada a Kárpát-medence két legnagyobb folyóján következett be, melyek közül ez 34 esetben a Duna, és legalább 16 esetben pedig a Tisza árvizét jelentette. A dokumentált esetekben az árvizek által leginkább érintett területek a Duna mentén a Csallóköz vidéke, illetve a Duna középső-szakaszának déli része és magyarországi alsó szakasz, egészen a mai országhatáron túl, Apatin környékéig. A Tiszán egyértelműen a Felső-Tisza és Közép-Tisza vidék (felső) északi, északkeleti részei, valamint ezek vízgyűjtőterülete. E területek ma is az árvizek által leginkább érintett területek közé tartoznak (pl. 2006). Mindhárom ábra (1-3.) esetén fontos kiemelni, hogy ezen arányok és számadatok bizonyos mértékben még módosulhatnak. KISS A.: Magyarországi árvizek a 13-15. században 49 Kiemelkedő évek egy kiemelkedő évtizedben (és évszázadban): 1342 és 1343 A középkor mai ismereteink szerint legjelentősebb árvízi évei Magyarországon az 1340-es években következtek be, ezért mintegy esettanulmány gyanánt e helyütt kicsit részletesebben ezen évek ‚körüljárására’ kerül sor, megjegyezve, hogy mélyebb elemzés a másik kiemelkedő árvizes időszakra is készíthető (illetve készült: Kiss 2011a). Maga az 1340-es évek Európa más területein is klímatörténeti szempontból fontos évtized, de ezek közül is elsősorban 1342. szerepe emelkedik ki a számunkra leginkább fontos, közép-európai történeti klimatológiai szakirodalomban (Brázdil & Kotyza 1995, Rohr 2007, Glaser 2008 stb.). Ehhez képest az 1343. év szerepe – talán egyedül a német feldolgozás (Glaser 2008) kivételével – jóval kevésbé hangsúlyozott. A közép-európai (illetve általában európai) eseményekkel párhuzamba hozhatóan, a középkori Magyarországon is különösen kiemelkedő szerep jut az eddig ismert dokumentált árvizek között, mind gyakoriság mind pedig az ismert nagy méretű árvizek terén az 1340-es éveknek (21 említett eset). Míg az 1340-es évekre vonatkozóan magyarországi források részletesebb magyar nyelvű elemzése máshol elérhető (lásd Kiss 2010), e helyütt több figyelmet csak a legkiemelkedőbb példáknak, így az 1342. és 1343. évnek szentelünk (lásd még: Kiss 2009). Amint az a 4. ábrán, az 1340-es évek bemutatása kapcsán is megjelenik, az 1342. és 1343. két évből összesen 13 árvízi eset említését ismerjük. Amint azt a 4a. ábrán is láthatjuk, évszakos megoszlás tekintetében az egész évtizedhez hasonlóan a tavaszi árvizek dominálnak: az évtized négy nagy tavaszi árvize közül azonban kettő 1342- és 1343-ban következett be, s a nagy téli árvizek közül is egy a Közép-Európában kemény hideg (lásd pl. Brázdil & Kotyza 1995, Rohr 2007) 1342. télen. Az 1342. év évszakos bontású árvíz-elemzésének másik érdekessége, hogy míg Közép-Európa egy része a nyár (július) folyamán – méretét és dokumentált pusztításait írott források tömegével (összegyűjtve pl. Glaser 2008, Brázdil-Kotyza 1995 stb.) illetve természettudományos módszerekkel (Bork et al. 1998) is bizonyítottan – a középkor legnagyobb árvizeként (,az évezred árvize’) számon tartott természeti katasztrófáként élte meg, addig a magyar anyagban ezt nem találjuk meg (4a. ábra). Másrészről viszont a nyári árvíz teljes vagy szinte teljes hiányát tekintve nem kell messzire mennünk, hiszen nemcsak a magyar, de a cseh és az osztrák forrásokban sem tűnik fel (Brázdil-Kotyza 1995, Rohr 2007). A 4b. ábrán látható, hogy míg az 1340-es években összességében a Tisza (4 db) és a Tisza vízgyűjtőjének túlsúlya jellemző (9 db), és 1343-ban minden ismert árvíz a Tisza vízgyűjtőjén következett be, addig 1342 gyakorlatilag mindkét vízgyűjtőn fontos árvizes év volt. 50 Környezettörténet 2 4. ábra Az 1340-es évek árvizei: (a) évszakos megoszlás, (b) nagy vízgyűjtők szerinti megoszlás Magyarországi, illetve kárpát-medencei ismereteinket (Kiss 2009, 2010, 2011a) a közép-európai történésekkel (elsősorban Brázdil & Kotyza 1995, Rohr 2007, Glaser 2008 összefoglaló munkái alapján) összevonva, az árvízi események sorozata, jelenlegi ismereteink szerint, röviden az alábbi ‚árvízi menetrend’ szerint alakult: 1342-re vonatkozóan három (vagy négy?) nagy árvízi hullám ismert KözépEurópában, melyek között van a középkor talán legnagyobb méretű és pusztításokkal járó (nyári) árvize is: 1. A téli, február eleji (február 2-től) nagy jegesár, mely jelentős pusztításokat végzett többek között a Moldva folyó mentén Csehországban, a német területek jelentős részén (pl. Brázdil & Kotyza 1995), s a Duna felső (bajor, s talán osztrák) szakaszán is (Rohr 2007). Ennek időben egyértelmű magyar párhuzama: a Hejő és a Szinva vízfolyások környékén (Déta és Korh, Borsod vm.) – feltehetően a Csehországban is leírt (bővebben: Brázdil & Kotyza 1995, lásd még: Kiss 2010, 2011a) KISS A.: Magyarországi árvizek a 13-15. században 51 déli enyhe légtömegek okozta olvadás hatására bekövetkezett – nagyobb árvízi esemény (határjárás-kísérlet: február 9-10). 2. A tavaszi árhullám Közép-Európa jelentős részén (‚Európa minden nagyobb és kisebb folyóján’) április elején okozott károkat. Ugyanakkor a Kárpát-medencére vonatkozóan négy feljegyzett árvízi előfordulást is ismerünk: március 6-án Bodony és Harabur (Felső-Tisza; Szabolcs vm.) környékén, április 11-én a Duna alsó szakaszánál (Aranyan, Bodrog vm.; ma Szerbiában), április 25-én pedig a Zsitva folyón (Ohaj és Besenyő, Bars vm.; ma Szlovákiában). Végül május 3-án a Felső-Tiszánál (Mezőladány, Szabolcs vm.) már a kiterjedt vízfelületek miatt lakhatatlan/használhatatlan földekre és mocsarakra panaszkodnak egy másik határjárás során (forrásokra lásd: Kiss 2009, 2010). 3. A nyári, extrém csapadékhullás hatására bekövetkezett (júliusi) árvízhullám (összegzésére és részletekre lásd: pl. Rohr 2007), Nyugat-Európa jelentős részén, különösen a Rajnán illetve a német területeken az ‚évezred árvizét’ idézte elő, míg az Alpok keleti vonulatai mentén, így az osztrák és cseh területeken vagy csak gyenge károk voltak, vagy egyáltalán nem következett be árvíz. Amint ezt korábban láttuk, e júliusi nagy nyugat-európai árhullámhoz Magyarországon sem tudunk árvizet kötni (forrásokra lásd: 2009, 2010). 4. A dél-német területeken az időjárás augusztus elejétől szinte az egész ősz folyamán meglehetősen csapadékos volt (Glaser 2008). Talán hasonló időjárási helyzethez (csapadékos nyárutó) kapcsolható a szeptember 15-én egy határjárás kapcsán leírt Dráva menti (Vajszló környéki) elöntés. További, német nyelvterületről származó információ, hogy 1342. őszén a Duna mentén árvíz okozott károkat az oberalteich-i monostor (Bogen, Bajorország) földjein (bővebben lásd: Rohr 2007). Emellett Lombardiában és Padova környékén novemberi esők okoztak árvizet. Ezen adatok egy negyedik, a közép-európai szakirodalom által kevésbé emlegetett, de még mindig 1342. évi (őszi; Mediterrán légáramlat hatására bekövetkező) árvízhullámhoz vezetnek el minket, mely ugyanakkor novemberben Magyarországon (is) egyértelműen megjelenik: november 11-én a Tisza mentén, de a Latorcához is viszonylag közel (Maráza, Zemplén vm.), árvizek miatt nem tudtak felmérni egy birtokot (forrásokra lásd: Kiss 2009, 2010). Az 1343. évben szintén mind a négy évszakra jutott árvízhullám: 1. A dél-német területeken 1343. tele összességében enyhe volt (Glaser 2008); jelentős közép-európai téli árvizekről nincs tudomásunk. Február 11-én azonban a Tisza árterében egy, a vizek kiáradása miatt sikertelen átkelést említenek Endes (Szabolcs vm.) határjárása kapcsán (forrásra: Kiss 2009, 2010). 2. 1343. tavaszán Oberalteich-i monostor földjein ismét károkat okozó Dunaárvíz volt (Rohr 2007), míg húsvét körül nagy esőzések voltak, melyek árvizeket okoztak (Johann von Winterthur – lásd Kiss 2010). Március végén április elején feltehetően kiterjedtebb területen volt nagy árvíz a Tisza (felső) vízgyűjtőjén, legalábbis ezt látszik alátámasztani Gelénes (Szatmár vm.) meghiúsult határjárása. Május 1-én és az azt követő napokon a Felső-Tisza hatása alatt álló területen (Szalóka, Eszeny – 52 Környezettörténet 2 Szatmár, Bereg vm.; ma Ukrajna) említettek árvizeket, míg május 8-án már a KözépTiszán (Kömlő, Heves vm.) jelenik meg az árvíz. A néhány napos különbség miatt a két említés ugyanazon árvízi hullám része lehetett (forrásokra lásd: Kiss 2009, 2010). 3. Habár már az esős tavasz is gondokat okozott, a helyzet csak romlott az esős nyár során. Konkrét folyók (és tavak) árvizeit (pl. Rajna nagy árvize, Bodeni-tó többször is kiáradt) Közép-Európában nyárra és szeptember elejére vonatkozóan említik; ezen események, igen rossz termésekkel kombinálva nagy éhínséget okoztak 1343-1344-ben a német területeken (Glaser 2008). Magyarországon (forrásra: Kiss 2009, 2010) július 13-án említenek áradást a Sajó közelében, de a Tiszától nem messze (Szentalbert, Kerencs – Borsod vm.). 4. 1343. év őszének eddig ismert egyetlen őszi árvizét Ung vármegyében, az Ung folyó vízgyűjtőterületén (Homok, Ketergény) jegyezték fel, ahol egy földdarab felmérését akadályozta meg az árvíz (forrásokra lásd: Kiss 2009, 2010). Közép- és hosszú távú információk A középkori ‚vizes’ adatbázis ezen, különösen izgalmas részének több csoportja is érdekes információkat szolgáltat: e csoportok különösen olyan közép- illetve hosszabb távú (több hónapos-éves, évtizedes illetve több évtizedes) információkat hordoznak (döntően ismét okleveles források alapján), melyek hosszabb távon is befolyásolhatták az emberi tevékenységet és a hétköznapi életet. Írott forrásokban, így döntően oklevelekben fennmaradt, dokumentált hosszabb távú hatásokat az alábbiak szerint lehet a legegyszerűbben csoportosítani: 1. több hónapos vízborítás, mely időszakban a korábban, vagy ‚normál esetben’ mezőgazdasági hasznosítás alatt lévő területek a vízborítás miatt nem művelhetők (mely tény egyértelműen megállapítható az okleveles adatok alapján): pl. 1342 (bővebben lásd: Kiss 2009, 2010), 1421 (Gyárfás 1879). 2. A megismételt határjárás sem hozott eredményt (legalább több hónapos meglévő vagy ismétlődő, de akár éves szintű probléma) a még mindig jelen lévő vízborítás miatt, mely egy-egy esetben még a terület megközelítésében is alapvető problémákat okozott (mezőgazdasági hasznosítás kérdéses): pl. 13421346 (elemzésére lásd Kiss 2010), 1357 (Zichy 3). 3. A tartós (akár több éves, évtizedes) vízborítás (vagy a korábbiakhoz képesti tartósan magasabb talajvízszint) nagy valószínűséggel hosszú-távú változásokat okozott egy földterület használatában: pl. 1248 (ÁUO 2), 1349 (Kiss 2010). 4. Hosszabb távon fennálló (valószínűleg a megelőző hosszabb időszaktól eltérő) nagyobb árvízgyakoriság, gyakran nagy méretű árvizekkel említve okoz hosszú távú, a lakosok életében bekövetkezett változásokat (adminisztratív változás, önállósodás): pl. 1309 (DL 63903, CD 8/1, lásd még Kiss 1999, Vadas 2009), 1417 (DL 96927), 1422 (DF 221404). KISS A.: Magyarországi árvizek a 13-15. században 53 5. Más környezeti problémákkal karöltve, nagy valószínűséggel a tartós magasvízszint okozta problémák által felerősítve, hosszabb távú környezeti krízis/természeti csapás kifejlődését eredményezik, melyet csak a terület elhagyásával (pl. település áthelyezésével) tudtak az érintettek (legalábbis egy részük biztosan) orvosolni: pl. 1344 (elemzésére lásd: Kiss 2010) és 1355 körül (DL 50193). Az első két csoport elsősorban egy-egy több hónapig tartó problémát mutat be (kiemelten nagy és hosszan tartó vízborítás), melynek azonban lehettek több évre kiható (de nem dokumentált) hatásai is. A 3.-4. csoport már inkább több évre vagy évtized(ek)re kiterjedő problémákkal hozható összefüggésbe, melyre az emberi társadalom, legalábbis helyi szinten, szintén hosszú távú változtatásokkal – illetve az azok iránt bejelentett egyértelmű, és az ismert esetekben jogosnak tartott igényekkel – reagált, legyen az egy földterület hosszabb távú (intenzív) művelés alól való kivonása (pl. 1248), új kápolna vízbiztosabb területre helyezése a korábbi kápolna (temetővel!) problematikus helyével szemben (1349; elemzésére lásd: Kiss 2010), vagy a (többek közt) árvizek okozta rendszeres közlekedési problémák miatti jogi-adminisztratív (megyei hovatartozás: pl. 1417), illetve egyházi önállósulás (önálló plébánia kialakítása) iránti igény (pl. 1309, 1422 stb.). Az utolsó, 5. (egyelőre egyértelműen legkisebb) csoport, melyre vonatkozóan egyelőre csak ezt a két példát ismerjük a középkorból, kiemelkedő fontosságú, mivel olyan hosszú távú komplex, de a vizek állapotához illetve árvizek hatásaihoz is kapcsolható eseteket mutat be, amikor a társadalom a terület elhagyásával tudott csak reagálni. Míg az 1344. évi eset (részletesebb elemzésére lásd Kiss 2010) a kalocsai Sárköz vidékének komplexebb (jellemzően egy tatár támadás utáni elnéptelenedéshez köthető) krízisét (pangóvizek, posványok problémája) mutatja és erre hivatkozva az érseki székhely áthelyezésének (egyébként jogosnak talált) kérvényét jelenti, addig a másik - kb. az 1350-es évek közepén bekövetkezett – eset egy, a korábbi nagy és gyakori árvizek által templomostól elsöpört, s emiatt végleg más helyre költözött Sáros vármegyei falu (Monyhád, ma Chmiňany Szlovákiában) viszontagságait dokumentálta (pl. DL 50193). A kiemelt példák jellemző eseteket tükröznek – e helyütt az összes elérhető példa középkori felsorolásától, már csak terjedelmi okokból is, eltekintettünk (az összes ismert példára lásd: Kiss 2011a). Ugyanakkor közös jellemzőjük, hogy – az árvízgyakorisági diagrammal (1. ábra) fellelhető összhangban – döntően a két ‚csúcsidőszakhoz’, nevezetesen egyrészről az 1330-1350-es, másrészt az 1390-1430-as évekhez köthetők. Az összes (árvizes) eset áttekintésekor ugyanakkor talán egy (további) kb. 40-50 éves (egyelőre igen enyhe) periodicitás jeleit is felfedezhetjük, melyben némi ‚zavart’ okoz az 1390-1430-as évek hosszabban elnyúló (a Dunát hangsúlyosabban érintő) időszaka. 54 Környezettörténet 2 Összegzés Habár még kerülhetnek elő (és valószínűleg fognak is előkerülni) további középkori árvíz-oklevelek, a jelen adatbázis méreteinél fogva is alkalmas bizonyos következtetések levonására. Köszönhetően a jelentős méretű, döntően földügyletekhez kapcsolódó jogi-adminisztratív jellegű okleveles adatbázisnak, összességében jóval több árvízi említést ismerünk, mint például – legalábbis ami a klasszikus rekonstrukciókban alkalmazott elbeszélő és gazdasági forrásokat illeti – az igen jó forrásadottságokkal rendelkező Ausztria vagy Csehország. A magyarországi középkori árvizes forrásanyag (döntően oklevelek) típusából adódóan elsősorban a későközépkorra (14-15. század) vonatkozóan vonhatók le következtetések; ugyanakkor néhány hosszabb távon is hasznosítható információ (habár igen kis mennyiségben) már a 13. században is megjelenik. A 14-15. században megállapíthatók bizonyos fontos árvizes (és magas-vízszint) periódusok: így az 1340-es évek (különösen 1342 és 1343), de tulajdonképpen az 13301350-es évek időszakának kiemelkedő szerepe, valamint az 1390-es évektől az 1430-as évekig tartó (viszonylag hosszú) időszak. Az egyes árvizes esetek mellett közép- és hosszú távú információforrásokkal is találkozunk az okleveles forrásokban, ugyanakkor ezek többsége is a már említett két kiemelkedő jelentőségű időszak vízbőségét látszik alátámasztani. Köszönetnyilvánítás Az adatgyűjtést és elemzést a ,Millennium’ elnevezésű FP6 EU projekt támogatta. Irodalom Bork, H.-R., H. Bork, C. Dalchow, B. Faust, H.-P. Piorr, T. Schatz. Landschaftsentwicklung in Mitteleuropa: Wirkungen des Menschen auf Landschaften. Stuttgart: Klett-Perthes, 1998. 328 p. Brázdil, R., O. Kotyza. History of Weather and Climate in the Czech Lands I (Period 10001500). Zürcher Geographische Schriften 62, Zürich. 260 p. Diplomatikai Levéltár. Az Országos Levéltár Mohács előtti gyűjteménye (DL-DF) Fejér, Gy. Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civiles. Buda: Typis Typogr. Vniversitatis Vngaricae, 1832, 1844. 8/1. kötet (CD 8/1) p. 351; 11. kötet (CD 11) pp. 222-225. Glaser, R. Klimageschichte Mitteleuropas. 1200 Jahre Wetter, Klima, Katastrophen. Darmstadt: Primus Verlag, 2008. 227 p. Glaser, R., H. Stangl. Floods in Central Europe. In: Thorndycraft, V. R., G. Benito, M. Barriendos, M. C. Llasat (eds.). Palaeofloods, historical data and climatic variability: KISS A.: Magyarországi árvizek a 13-15. században 55 Applications in flood risk assessment. Proceedings of the PHEFRA International Workshop 2003. pp. 93-98. Gyárfás I. A jász-kúnok története. 3. kötet (oklevéltár). Szolnok: Bakos Nyomda, 1883. pp. 569-572. Kiss, A. Some weather events from the fourteenth century (1338-1358). Acta Climatologica Universitatis Szegediensis 30. (1996): 61-69. Kiss A. A 14. századi Magyar Királyság klímájának vizsgálata. Egyetemi Meteorológiai Füzetek 10. (1997): 238-241. Kiss, A. Some weather events in the fourteenth century II. Angevin period: 1301-1387. Acta Climatologica Universitatis Szegediensis 32-33. (1999): 52-64. Kiss A. Időjárási adatok a 11-12. századi Magyarországról. In: Piti F., Szabados Gy. (szerk.). „Magyaroknak eleiről…” Szeged: SzKM, 2000. pp. 249-263. Kiss, A. Floods and weather in 1342 and 1343 in the Carpathian Basin. Journal of Environmental Geography 2/3-4 (2009): 37-47. Kiss A. Az 1340-es évek árvizei, vízállás-problémái és környezetük, különös tekintettel az 1342. és 1343. évre. In: Almási T., Szabados Gy., Révész É. (szerk.). Fons, lex, skepsis. 2010. pp. 181-193. Kiss, A. Floods and long-term water-level changes in medieval Hungary. PhD disszertáció. Budapest, Central European University/Közép-Európai Egyetem. 2011(a). 323 p. Kiss A. Dunai árvizek Magyarországon a középkori írott források tükrében. Esettanulmányok, forráskritika és elemzési problémák. In: Kiss P. A., Piti F., Szabados Gy. (szerk.). Középkortörténeti tanulmányok 7. Szeged: SzKM, 2011(b). (megjelenés alatt) Mályusz E. Zsigmond-kori okmánytár. 1. kötet Budapest: Akadémiai Kiadó, 1951. (ZsO 1) pp. 461-462. Nagy I. Anjoukori okmánytár. 3. kötet. Budapest: Magyar Tört. Társulat, 1883. (AO 3) pp. 159162. Nagy I., Nagy I., Véghelyi D. A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. 3. kötet. Pest: Magyar Tört. Társulat, 1874. (Zichy 3) pp. 65-68, 90-95, 128-129. Pišút, P., Tímár G. A csallóközi Duna-szakasz folyódinamikai változásai a középkortól napjainkig. In: Kázmér M. (szerk.). Környezettörténet. Az elmúlt 500 év környezeti eseményei történeti és természettudományi források tükrében. Budapest: Hantken Kiadó, 2009. pp. 21-54. Rohr, Ch. Extreme Naturereignisse im Ostalpenraum. Naturerfahrung im Spätmittelalter und am Beginn der Neuzeit. Köln-Weimar-Wien: Böhlau Verlag, 2007. pp. 201-398. Vadas, A. Documentary evidence on weather conditions and a possible crisis in 1315-1317: Case study from the Carpathian Basin. Journal of Environmental Geography 2/3-4 (2009): 23-29. Wenzel G. Árpádkori új okmánytár. 2. kötet. Pest: Eggenberg Ferdinánd, 1861. (ÁÚO 2) pp. 206, 209-210, 232, 242.