Hónap: szeptember • Nap: 1
1330. szeptember 1.
I. Károly hadjáratot indít Basarab havasalföldi vajda ellen
Basarab Havasalföld vajdája I. Károly uralma idején önálló politikát folytatására vállalkozott. Felvette a kapcsolatot a bolgár uralkodóval is, ráadásul a források szerint területén szabad átvonulást biztosított a Magyarországot megtámadó tatár csapatoknak. Károly Róbert a Képes Krónika szerint keresetlen szavakkal indította meg hadjáratát a román vajda ellen. Többen azt tanácsolták a magyar királynak, hogy fontolja meg a támadást, ő azonban hajthatatlan maradt. A hadak felvonulása láttán Basarab látszólag meghódolt. A visszavonuló magyar csapatokat azonban a románok megtámadták, Károly is csak egyik önfeláldozó vitéze révén menekült meg a biztos haláltól.
1367. szeptember 1.
V. Orbán pápa kiadja bulláját a pécsi egyetem megalapításáról
A 14. század közepén alapították Közép-Európa első egyetemeit: a német császárrá választott IV. Károly 1348-ban, Prágában, Nagy Kázmér 1364-ben, Krakkóban, Habsburg Rudolf herceg egy évvel később Bécsben. A középkori egyetem egy-egy magasabb fokú iskola köré tömörült különböző nemzetiségű tanárok és tanulók közössége volt. Miután nem tartoztak a város jogi hatalma alá, igyekeztek saját érdekvédelmet, egyetemi autonómiát kialakítani. Kiváltságaik jogi alapját csak a kor két fontos jogalkotójának, a pápának vagy a császárnak a bullája, rendelete szentesíthette. Az első Magyarországon létrehozott egyetem alapítását 1367 szeptember 1-jén hagyta jóvá V. Orbán pápa. A négy kar közül csupán az alapképzést biztosító bölcsész-, valamint a jogi kar működése bizonyított, a teológiai kar felállítását a pápa nem engedélyezte. Feltételezhetjük, hogy az orvosi kar is működött. Az egyetem létesítésében nagy szerepet játszott az egyetem első kancellárja, Bergzabern-i Vilmos pécsi püspök, a királyi kápolna ispánja. Az indíték: az egyetemet végzett jogászokra elsősorban a királyi kápolnának volt szüksége. Pécs városa is alkalmasnak bizonyult az egyetem létesítésére. A pécsi püspökség a leggazdagabb jövedelemmel rendelkezett. A székesegyházban sok kanonok működött, akik biztosítani tudták a megfelelő műveltségi közeget. A város területe is nagy volt, és a koldulórendek jelenléte a település anyagi biztonságára utal. A pécsi egyetem azonban nem bizonyult életképesnek. Hiába indult be az oktatás, hívtak külföldi tanárokat, 20-25 év fennállás után, 1390 körül az egyetem elhalt. Megszűnéséhez több ok vezethett. Egyrészt már Lajos sem támogatta anyagilag az egyetemet, és ez a tendencia a halála után bekövetkező polgárháborús időszakban tovább folytatódott. Másrészt megmaradt a környező országokban található egyetemek látogatottsági szintje. Harmadrészt a magyar joggyakorlat nem a római illetve a kánonjogon, hanem a szokásjogon alapult. Ennek elsajítátásához nem volt szükség egyetemi képzésre.
1490. szeptember 1.
A királyi tanács úgy határoz, hogy II. Ulászló számára Corvin János herceg jegyesét, Bianca Sforza milánói hercegnőt kell feleségül kérni
1642. szeptember 1.
Megszületett gróf Bethlen Miklós erdélyi államférfi
Az előkelő család sarja a kisbuni kastélyban látta meg a napvilágot. A heidelbergi, az utrechti és a leideni egyetemen történelmet, filozófiát, teológiát és irodalmat tanult, járt Franciaországban és Angliában is. Hazatérése után Zrínyi Miklóssal részt vett a tragikus végű vadászaton, s leírta a gróf halálát. Az 1680-as években fontos szerepet játszott Erdély politikai életében. Részt vett az Erdély és a magyar királyság közötti megegyezésére irányuló diplomáciai akciókban. A XVII. század utolsó évtizedében sokoldalú közigazgatási, pénzügyi és a református egyház érdekében álló tevékenységet fejtett ki. Volt Kővár kapitánya, sőt Máramaros vármegye főispánja és a fejedelmi tanács tagja is. 1691-től erdélyi főkancellárként működött, s jelentős része volt az Erdély autonómiáját biztosító Diploma Leopoldinum kiadásában. 1704-ben az Erdély önállóságának visszaállításáért írt röpirata miatt - nem először - elítélték. Később felmentették, de Bécset 1716. október 27-én bekövetkezett haláláig nem hagyhatta el. Írói hírnevét nagy terjedelmű, rabságban írt önéletírásával szerezte, amely nemcsak irodalmi remekmű, de értékes történelmi forrás is.
1715. szeptember 1.
Meghal a Napkirály
Röviddel 77. születésnapja előtt hal meg Versailles-ban XIV. Lajos francia király. Dédunokája, XV. Lajos gazdaságilag és külpolitikailag szétzilált államot örököl a Napkirálytól. Mikor XIV. Lajos Jules Mazarin bíboros halála után, 1661. március 10-én egyedül vette kézbe a kormányzást (1643-tól már király volt), Európa legerősebb, leggazdagabb, legnagyobb népességű állama fölött uralkodott.
Tehetséges és széles látókörű miniszterei, például a közgazdász Jean-Baptista Colbert (1683. IX. 6.), François-Michel Marquis de Louvois hadügyminiszter, Hugues de Lionne és Simon Arnauld Marquis de Pomponne diplomaták, valamint az erődítmények építőmestere, Sébastian le Prestre de Vauban (1707. III. 30.) segítségével XIV. Lajos Richelieu (1642. XII. 4.) és Mazarin (1661. III. 9.) bíboros politikájára alapozva központosított abszolutista államot teremtett azzal a céllal, hogy Franciaországot Európa központjává tegye.
Párizs a Fronde-felkelés (1648. VIII. 27.) rossz emlékét idézte fel XIV. Lajosban, ezért a város mellett, Versailles-ban építi fel udvarát, tovább növelve a Napkirály abszolút hatalmi igényeit. Az erős, központosított királyi hatalmat természetszerűleg ellenző nemességet vonzza a királyi udvar, mivel itt születnek a politikai döntések. A király emellett kötelezte is a nemeseket, hogy legyenek jelen az udvarnál, hogy ily módon ellenőrzése alatt tarthassa lehetséges ellenfeleit. A Versailles-ban uralkodó mértéktelen luxus, mely hatalmas összegeket emésztett fel, több nemest csődbe jutatott, akik így a király kegyére és a tőle kapott járandóságokra voltak utalva.
Az udvar és a király mindennapi életét a nagyrészt a spanyol szokásokból átvett, szigorúan meghatározott ceremónia szabályozta. XIV. Lajos minden tevékenysége, legyen az a reggeli felkelés ("lever"), az étkezés, ahol a közönség megcsodálhatta a Napkirályt, vagy a lefekvés, az uralkodó dicsőítését szolgáló szakrális aktussá változott. A politikai hatalmától megfosztott nemesség e ceremóniákban kapott feladatokat. A luxus költségeinek fedezését a Colbert által bevezetett merkantilista gazdaságpolitika (1666) biztosította.
XIV. Lajos uralkodása Európában több fejedelemnek példaképül szolgált. A külpolitikában a Napkirály hódító háborúi kezdetben sikereket hoztak, és így XIV. Lajos az európai ügyek döntőbírája lehetett, de terjeszkedése hamarosan a Franciaországgal szemben szövetkező és jelentős erőt képviselő országok ellenállásába ütközött.
XIV. Lajos nem érhette el célját, hogy a devolúciós háború (1667. május, 1672, 1678) során Spanyol-Németalföld jelentős gazdasági erejét megszerezze.
Belpolitikájában az abszolutista kormányzat egyre inkább önkényuralommá változott. A király Versailles-ban a lakosság helyzetéről tudomást sem véve kormányzott. Lajos egyházpolitikája, melynek célja egy független, francia egyház megteremtése volt, a pápasággal való összeütközéshez és a protestánsok elnyomásához vezetett. Utóbbi a nantes-i ediktum visszavonásában csúcsosodott ki (1685. XI. 8.). A toleranciarendelet eltörlését követően a hugenották menekülése nagy gazdasági károkat okozott Franciaországnak.
A pfalzi örökség (1689. II. 15.) és a spanyol trón (1700. IV. 11.) megszerzéséért folytatott állandó háborúk nemcsak tovább rontottak Franciaország gazdasági helyzetén, de külpolitikai sikereket sem hoztak. Belpolitikai következménye pedig: gazdasági válságok, éhínségek, a lakosság számának csökkenése, valamint az abszolút királyságot, a haszontalan luxust és az elnyomó intézkedéseket bíráló ellenzék megerősödése. XIV. Lajos romba döntött országot, a királysággal elkeseredetten szembeforduló lakosságot hagy örökségül dédunokájára.
A Napkirály udvara közvetve súlyosan befolyásolta azokat a népeket is, ahol a kis államok urai a francia luxus példáját követték.
1842. szeptember 1.
Megszületett Julius Ritter von Payer osztrák sarkkutató
1869-1870-ben részt vett a második német északi-sarki expedícióban, majd az 1872-1874. évi osztrák-magyar expedíció vezetője volt. Az Északkeleti átjáró kutatása során fedezte fel a Ferenc József-földet, továbbá a - róla elnevezett - Grönland keleti részén található 2000 méter magas Payer-csúcsot. Egyébként katonatiszt volt, leszerelése után pedig a festészetnek élt, több kitüntetést is kapott képeiért. Járt Magyarországon is. Veldes-ben hunyt el 1915. szeptember 30-án.
1847. szeptember 1.
Átadják a forgalomnak Magyarország második vasútvonalát Pest és Szolnok között
A vonalnak 1848. december 31-én fontos szerep jutott: a szabadságharc során a székhelyét áttevő magyar kormány tagjait, s az osztrák csapatok elől menekülő pesti és budai lakosokat szállította Debrecen felé. - Az első magyar vasútvonal 1846. július 15-én nyílt meg Pest és Vác között.
1849. szeptember 1.
Haynau kiadja a magyar forradalmárokra vonatkozó rendeletét
Haynau kiadta utasítását: mindazok, akik 1848. október 3. után forradalmi cselekményekben vettek részt, jelentkezzenek a kerületi parancsnokságoknál vagy a haditörvényszékeknél. Az ítéletek elsősorban az egész magyar társadalom megfélemlítését szolgálták. Minden magasabb rangú tiszt hadbíróság elé került. A honvédtisztek, képviselők többsége túlélte a megtorlást vizsgálati fogsággal. A honvédsereg állományának kb. 25-30 százalékát sorozták be a cs. kir. hadseregbe. Haynau működése során, 1849. augusztus végéig, összesen 38 főt végeztek ki. Szeptemberben 2, október 6-25. között 29 személy kivégzéséről tudunk. (Az európai felháborodás miatt a kormány kénytelen volt mérsékletre inteni Haynaut.) 1849-1851 között 4628 ügyet tárgyaltak, és kb. 100 főt végeztek ki, s legalább 1500 főt ítéltek hosszú börtönre s egyben vagyonelkobzásra. A halálos ítéletek többségét 1850 tavaszától várfogságra enyhítették. 1851-ben még a távollevőket is elítélték. Kossuth, Szemere és mások nevét az akasztófára szögezték.
1853. szeptember 1.
Bécsben, Prágában és a megerősített csehországi városokban megszüntetik a forradalom leverése óta érvényben lévő ostromállapotot
1892. szeptember 1.
Elkészül a Budai Körvasút
A gőzmozdonyok által vontatott szerelvények a Déli pályaudvartól a Margit körúton a mai Bem József utcán haladva, a Duna part mentén jutottak el Óbudára. Megépítését az Óbudán akkor még szép számmal meglévő malmok, üzemek tulajdonosai kezdték. A gőzösök füstje a teherkocsik zaja azonban kezdettől fogva zavarta a budai polgárokat, akik azonnal tiltakoztak a vasút ellen. Ennek nyomán 1896-ra megépült az Újpesti összekötő vasúti híd, s az óbudai üzemek teherforgalmát erre terelték. A második világháború, a budapesti hidak elpusztítása után egy időre újra éledt az óbudai-margit köruti vasút, a szükségforgalom azonban 1950-ben, az Árpád-híd elkészültével, végleg megszűnt.
1922. szeptember 1.
Meghal Pecz Samu építész
Pecz Samu 1854. március 1-jén született Pesten. 1878-82 között Schulek Frigyes, utóbb Hauszmann Alajos mellett dolgozott. 1887-ben a műegyetem magántanára, 1888-tól haláláig a középítéstani tanszék tanára volt. Kezdetben klasszicizáló felfogásban, később neoromán és neogótikus stílusban tervezett. Funkcionális megoldású, puritán téglaburkolatú épületeivel Budapest képének jellegzetes elemeit alkotta meg. Alkotásait a történeti, elsősorban középkori stílusok alapos ismerete és gondos alkalmazása jellemzi. Nagy hangsúlyt helyezett a szerkezeti kérdések korszerű, az anyagnak megfelelő alkalmazására is. Fontosabb művei: Budapesten a Szilágyi Dezső téri református templom, a központi Vásárcsarnok, a városligeti fasori evangélikus templom és gimnázium, a Koháry (ma Nagy Ignác) utcai unitárius templom és lakóház, a műegyetem központi könyvtára (ennek téglaboltozata a maga idejében Euróba legnagyobb fesztávú átboltozása volt), az Országos Levéltár budai palotája, valamint a fiumei tengerészeti akadémia. Lakóházakat is épített, melyeken a gótika formanyelvét próbálta a korszerű igényekkel összehangolni. A bölcsészkar romantikus Gólyavárában egy 600 fős előadóterem található - ez a műve az 1960-as években átépült. Budapesten érte a halál.
1922. szeptember 1.
Megszületett Vittorio Gassman olasz színész
A genovai születésű Gassman jogot tanult Rómában, majd a Drámai Művészetek Akadémiáján folytatta tanulmányait. Még nem szerezte meg a diplomát, amikor már felvették Alda Borelli egykori híres színtársulatába, és később Luchino Visconti színicsapatában is dolgozott. Modern és antik drámák főszerepeiben lépett színpadra; óriási sikert aratott Hamletként és Peer Gyntként. Később ő maga is rendezett, és állított színpadra műveket. Első filmsikerét a filmtörténeti jelentőségű Keserű rizsben aratta (1949), majd Hollywoodba szerződött, ahol több film fő- és fontos mellékszerepét játszotta el. Igazi tehetsége azonban hazájába visszatérve bontakozott ki. Dino Risi Előzés (1962) című filmje hozta meg számára a világhírt. Nemcsak a közönség, a kritika is egyhangúlag dicsérte karakteres alakítását. Risi, érezve a siker további lehetőségeit, közel egy tucat filmjének főszerepét játszatta el Gassmannal. Kiemelkedik közülük a Szörnyetegek (1964), amelyért a Buenos Aires-i filmfesztiválon a legjobb férfi alakítás díját nyerte el Ugo Tognazzival, és A nő illata (1974), melynek főszerepéért Cannes-ban is díjat kapott. Hosszú filmszínészi pályáján alakított katonát, bírót, rendőrt, gyilkost, remetét, aranyifjút, sőt esetenként nőalakban is felbukkant, kosztümös és modernkori szerepekben egyaránt megállta helyét. Az 1980-as évektől újabb drámai erejű újabb filmekben játszott új rendezőkkel, mint Alain Resnais, Krzysztof Zanussi, Ettore Scola. 1982-ben önéletrajzi ihletésű filmet készített Alessandro fia társrendezőjeként Az apa fia címmel. 1979-től fiatal színészeket nevelt Firenzében. Irodalmi munkásságát már a negyvenes és az ötvenes években is díjakkal ismerték el, önéletrajzi köteteket adott ki, költőként is bemutatkozott, s Fehér bálna címmel színművet is írt. 1994-ben Gassman Dantét olvas címmel rendkívül nagy hatású, több száz részből álló, különleges ismeretterjesztő értékű televíziós sorozatban hozta közel a nézőkhöz az Isteni színjátékot. 75 évesen lemezre szavalta II. János Pál pápa több versét.
1930. szeptember 1.
Tömegek tüntetnek Budapesten
Az év tavaszán-nyarán kiderült, hogy a kormány és a hatóságok nem tesznek semmit a munkanélküliség enyhítésére. A Szaktanácsban augusztus elején megkezdődtek az előkészületek egy több órás sztrájkkal összekapcsolt utcai tüntetésre Budapesten és vidéken. A szakszervezeti választmány 1930. augusztus 11-én elhatározta, hogy szeptember 1-jén rendezi meg a demonstrációt. E hétfői napon a gyárkapuk zárva maradtak. A GYOSZ (Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége) ugyanis munkaszünetet rendelt el, hogy ne legyen megállapítható, hányan követték a Szaktanács felhívását. Tíz óra körül a tömeg sűrűsödni kezdett a Nagykörút Andrássy út felé eső részén, délre elérte a Hősök terét, ahol a lovas rendőrök ék alakban nyomultak a tömegbe. Valaki elkezdte - és a következő pillanatban már záporoztak a rendőrökre az utcakövek. A Vajdahunyad-vár előtt a tüntetők lerángatták a rendőröket a lovakról. "Cél a tömeg! Tűz!" - ezt parancsolta Nagy Károly rendőrfelügyelő a lovas rendőröknek. Darnyik János galgahévizi napszámos holtan maradt a királyszobrok talapzatánál. Tizenhárom embert a Városligeti-tó kerítésénél álló mentőkocsiba vittek. Mintegy 150 ezer ember vett részt az eseményekben. A fővároson kívül tüntetésre, összecsapásokra, letartóztatásokra került sor a vidéki ipari központokban, nagyobb városokban.
1939. szeptember 1.
Kitör a II. világháború
1939. szeptember 1-jén, 4 óra 40 perckor a Luftwaffe repülőgépei megkezdték a lengyel légirő szisztematikus pusztítását, öt perccel később a Danzig kikötőjében baráti látogatáson levő Schlesswig- Holstein csatahajó is tüzet nyitott a danzigi öbölben levő lengyel Westerplatte erődre, a Kriegsmarine hajói és tengeralattjárói pedig blokádot vontak a lengyel tengerpart köré.
A birodalmi gyűlésen mondott beszédében Adolf Hitler a katonai akciót Lengyelországnak a német felségterület ellen intézet ismétlődő támadásaival, két sziléziai vámőrség és a gleiwitzi rádióadó "megtámadásával" indokolja. Az akciókat azonban az SS hajtotta végre: augusztus 31-én lengyeleknek öltözött tagjai törtek be a rádióadóba. Noha még két lengyel halottat is fel tudtak mutatni, akiket e célból maga az SS gyilkolt meg, az akció csekély érdeklődést keltett. Hitler azonban hivatkozhatott "a birodalom aktív védelmére. Bejelenti "Danzig Szabadállam" bekebelezését a Német Birodalomba.
A 3. és a 4. hadsereg egységei meginditották a támadásukat a lengyel balti-tengeri kijárat lezárására. Guderian két gyalogoshadtest által támogatott 19. motorizált hadteste visszavonulásra kényszeritette a lengyel 9. gyalogoshadosztályt és a pomerániai lovashadosztályt.
A lengyelek a Brda folyó mögé vonultak vissza, lerombolván maguk után a hidakat, de a német 3. páncéloshadosztálynak már az invázió első napján sikerült pontonhidakat épitenie a folyón, és ennek köszönhetően már a második napon egyesült a 3. és a 4. hadsereg. A 4. hadsereg kelet felé haladt tovább, a 3. hadsereg pedig dél felé támadott. A kötelékébe tartozó "Kempf" páncéloshadosztály, amelynek a magját a 7. páncélosezred és a motorizált "Deutchland" SS gyalogosezred képezte, elérte a Mlawa városa körül kiépitett lengyel védelmi vonalat. Az SS egységek súlyos veszteségeket szenvedtek, amikor megpróbáltak áttörni a lengyel aknamezők és betonbunkerek között - a lengyel tankelháritás 8 német tankot kilőtt, 32-t pedig megrongált. A hadosztály parancsnoka kénytelen volt segitséget kérni a 11. és a 61. gyalogoshadosztálytól, és a súlyos harcok a város körül még három napig eltartottak. A lengyelek ezután feladták a várost, de ha nem lett volna ilyen kemény a mlawai védelem, a németeknek sikerült volna villámgyorsan, egyenesen Varsóra csapniuk. A Luftwaffe eközben szétbombázta a lengyel vasút-, és úthálózatot, szétforgácsolva ezzel az amúgy is nehézkes lengyel mozgósitást.
Szeptember 3-án, 11 órakor Nagy-Britannia, 17 órakor Franciaország kormánya bejelentette a hadiállapotot Németországgal.
1951. szeptember 1.
Katonai együttműködés jön létre az USA, Ausztrália és Új-Zéland között
Az Egyesült Államok, Ausztrália és Új-Zéland között létrejött ún. ANZUS-szövetség elnevezése a három ország nevének kezdőbetűiből állt össze. Az alapító szerződés 1952. április 29-én lépett hatályba, meghatározatlan időre. Célja a kommunizmus elleni harc volt. A Csendes-Óceáni Biztonsági Paktum néven is szerepelő együttműködés lényegében a SEATO (Délkelet-Ázsiai Szerződés Szervezete) részeként működött. (A SEATO 1954-ben jött létre, 1975-ben, New Yorkban döntöttek a megszűnéséről). 1985-ben David Lange kormánya atomfegyvermentes övezetnek nyilvánította Új-Zélandot, s nem engedélyezte egy atomfegyverrel felszerelt amerikai romboló kikötését. Az Egyesült Államok megtorlásul felfüggesztette Wellington tagságát az ANZUS-ban, amely így gyakorlatilag kétoldalú (ausztrál- amerikai) együttműködéssé vált.
1961. szeptember 1.
Belgrádban tárgyalnak a tömbön kívüli államok
Belgrádban ül először tárgyalóasztalhoz 25 tömbön kívüli állam. Az egyhetes értekezlet fő napirendi pontja: a világbéke biztosítása, a gyarmati rendszer, az imperializmus és a faji megkülönböztetés elleni harc, valamint a leszerelés kérdései és a népek önrendelkezési jogának a tiszteletben tartása.
A Kelet és a Nyugat közötti politikai feszültség folytán, amely a berlini válság és a laoszi konfliktus révén tovább éleződött, Dzsaváharlál (Jawaharlal) Nehru indiai miniszterelnök, Gamal Abdel Nasszer egyiptomi miniszterelnök és államfő, kiváltképpen Joszip Broz Tito jugoszláv államfő és pártfőtitkár sürgetésére Jugoszláviába összehívják a tömbön kívüli államok első értekezletét. A három államfő John F. Kennedy amerikai elnök és Nyikita Sz. Hruscsov szovjet miniszterelnök 1961. júniusi eredménytelen bécsi találkozása után a világ katonai konfliktusaiban közvetlenül nem részes államokat közös cselekvésre szerette volna rábírni, hogy "az el nem kötelezett államok tömbje" útján politikai nyomást gyakoroljanak a világhatalmakra.
Tömböm kívüli államok azok, amelyek a békés egymás mellett élés politikáját folytatják, nem tartoznak semmilyen katonai szerződéshez és támogatják az elnyomott népek szabadságtörekvéseit.
Az immár Belgrádba összehívott értekezleten részt vesz Afganisztán, Algéria, Burma, Ceylon, Ciprus, az Egyesült Arab Köztársaság, Etiópia, Ghána, Guinea, India, Indonézia, Irak, Irán, Jemen, Jugoszlávia, Kambodzsa, Kongó, Kuba, Libanon, Mali, Marokkó, Nepál, Szaúd-Arábia, Szomália, Szudán és Tunézia.
Már az értekezlet során nagy feszültségek támadtak egyes résztvevő országok között. Az atomháború veszélyére utalva felszólítják Kennedyt és Hruscsovot, hogy "haladéktalanul és közvetlenül vegyék fel egymással a kapcsolatot, hogy a fenyegető konfliktust elkerüljék és biztosítsák a békét".
A tárgyalások eredményeképpen az értekezlet résztvevői egy 27 pontos nyilatkozatban állást foglalnak egy sor nemzetközi kérdéssel kapcsolatban. Így követelik a még nem független népek elleni elnyomó intézkedések azonnali beszüntetését, a gyarmati területek visszaszolgáltatását jogos tulajdonosaiknak: Afrika, Ázsia, Latin-Amerika népeinek, valamint a teljes és nemzetközileg ellenőrzött általános leszerelést. Ezt a nyilatkozatot eljuttatják az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez és valamennyi többi államhoz.
1969. szeptember 1.
Líbiában a katonatisztek kikiáltják a köztársaságot
Az észak-afrikai terület az 1550-es évek közepétől török uralom alatt állt. A XIX. században a török befolyása már csak a nagyobb városokra korlátozódott, míg az ország nagyobb része az arab törzsek közvetlen fennhatósága alatt állt. 1911-ben Olaszország hadat üzent Törökországnak, majd elfoglalta Líbia fővárosát, Tripolit. Az I. világháború alatt és után folytatódott az olasz gyarmatosítás, de ezzel egyidőben jelentős fejlesztések is történtek. A II. világháborúban a terület francia befolyás alá került, majd 1950-ig közös brit-francia közigazgatás alatt állt. 1951 végén Líbiai Egyesült Királyság néven független szövetségi állam lett Idrisz király uralma alatt. Az ENSZ 1952-ben ismerte el a függetlenségét. Az 1950-es évek második felében amerikai társaságok kezdtek kőolaj után kutatni, s az 1960-as évek végére az ország a második legnagyobb olajtermelő országgá vált. 1969. szeptember 1-jén - a király távollétében - a `szabad tisztek` elnevezésű titkos szervezet vezetésével a hadsereg megdöntötte a monarchiát és kikiáltották a köztársaságot. Azóta az ország legfőbb vezetője, vagyis az államfő Moammer el-Kadhafi ezredes. 1970-ben államosították az olajtársaságokat. 1977 márciusában kikiáltották a Dzsamáhiríját (a tömegek állama), s az ország neve Líbiai Arab Szocialista Dzsamáhiríja - magyarul Népi Közösség - lett.
1970. szeptember 1.
Meghal Francois Mauriac
Párizsban 85 éves korában meghal Francois Mauriac Nobel-díjas francia író. Katolikus nagypolgári családból származott, konzervatív neveltetésben részesült. A bordeaux -i, majd a párizsi egyetemen végzett bölcsésztanulmányokat. Az 1920-as években írta meg első sikeres műveit, melyek mint a test és a lélek, a sátán és az isten küzdelmének janzenista szellemű ábrázolóját tették ismertté. Művei több tekintetben is a francia és a világirodalom legjobb modern alkotásai közé tartoznak. Mestere volt a környezetrajznak, a hangulatfestésnek, a jellemábrázolásnak, s egyben a tömör, világos, kifejező prózai nyelvnek is. Regényei - társadalombírálatuk folytán - rajzát adják a kapitalista polgárság belső válságának. A II. világháború alatt részt vett az ellenállásban, majd munkássága egyre inkább a politikai publicisztika irányába tolódott el, ő lett a gaulle-izmus egyik legtekintélyesebb szószólója. Vezércikkei és "Politikai Naplója" igen élénk érdeklődést váltottak ki. 1952-ben irodalmi Nobel-díjat kapott "regényeinek mélyreható lélekelemzéséért és a művészeti erőért, amellyel az emberi lét drámáját ábrázolja műveiben". Legjobb regényei a Frontenac-rejtély, A szerelem sivatagja, A méregkeverő és a Viperafészek.
1982. szeptember 1.
Meghal Wladislaw Gomulka lengyel politikus
Apja olajbányász volt, szülei még fiuk születése előtt kivándoroltak az USA-ba, majd hazatértek. 1917-ben lakatostanonc lett. 16 évesen lépett be a szocialisták ifjúsági mozgalmába, 1926-ban a kommunista pártba. Ebben az évben letartóztatták illegális tevékenység miatt. 1930-ban a vegyipari dolgozók szakszervezetének országos titkára lett. Az 1932-es lodzi sztrájk során a rendőrök megsebesítették, emiatt sánta maradt. Négy évre ítélték, de 1934-ben kiszabadult, s Moszkvába ment, ahol a Nemzetközi Lenin Iskolán tanult. 1936-ban ismét lefogták és hét évre ítélték. 1939-ben, Lengyelország lerohanása után szabadult ki. Részt vett Varsó védelmében, majd a keleti, szovjet-megszállta területre ment, s hivatalnokként dolgozott. 1941-ben ismét politizálni kezdett, a német megszállás alatt szervezte az illegális mozgalmat. 1942-ban Varsóban a Lengyel Munkáspárt központi bizottsági titkára lett, s partizánakciókat szervezett. 1943-ban ő lett a főtitkár, s ideológiai kiáltványt fogalmazott, részt vett a Honi Nemzeti Tanács Szervezésében. Amikor a szovjet csapatok lengyel földre értek, Lublinban az ideiglenes kormány kormányfő-helyettese lett, majd az átcsatolt német területek közigazgatását szervezte. 1945 végén a párt főtitkárává választották. Kegyetlenül leszámolt a kommunista uralom ellenfeleivel, szétzúzta a Parasztpártot, s szorgalmazta az egyesülést a szocialistákkal, de elítélte a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálását. 1947-ben Sztálin utasítására elmozdították, nacionalizmus vádjával, helyére Boleslaw Bierut került. A Lengyel Egyesült Munkáspárt megalakulásakor a Politikai Bizottságból is kimaradt. 1949 elején felmentették kormánytisztségéből, majd kizárták a pártból, 1951-ben letartóztatták. Sosem vallotta magát bűnösnek. Sztálin halála után, 1954 végén szabadult ki. Az 1956-os hruscsovi desztalinizáció idején rehabilitálták. A poznani megmozdulások idején sokan emlegették, s követelték visszatérését. Ismét a párt tagja lett, majd a Központi Bizottság első titkára, s az Államtanács tagja. Reformjai azonban csak félig valósultak meg, enyhült a terror, az egyház üldözése, leállt a mezőgazdaság kollektivizálása, de korlátozták a szellemi szabadságot, s a gazdaságban sem sok változás történt. Népszerűsége gyorsan csökkent, 1968-ban az értelmiség már nyíltan szembeszállt vele, s diáklázadások törtek ki. Gomulka ugyan megerősítette helyzetét a pártban, de befolyása hanyatlott. 1970-ben aláírták a lengyel-nyugatnémet megállapodást, amely szentesítette a nyugati határokat. Gazdasági reformjai már nem tudták megakadályozni a munkáslázadásokat Gdanskban és Szczecinben, 1970. december 20-án Gomulkát lemondatták. Ezután visszavonult a közélettől, csak 75. születésnapján méltatták érdemeit.
1983. szeptember 1.
A szovjet légvédelem lelő egy utasszállítót
Szovjet harci repülőgépek lelőnek egy dél-koreai utasszállító repülőgépet, amely Szahalin szigete fölött behatolt a Szovjetunió légterébe; mind a 269 utas életét veszti.
A Korean Air Lines gépe, amely menetrend szerinti járatban New Yorkból Szöul felé tartott, jelentősen eltért az útvonalától és szovjet légtérbe került. A KAL szerint útközben problémák adódtak a navigációs berendezésekben, a Szovjetunió viszont a japán repülésirányítókat hibáztatja, amiért nem figyelmeztették idejében a gépet.
Az eset tisztázatlan volta miatt újra meg újra felmerül a világsajtóban.
1990. szeptember 1.
Az első részleges kárpótlás
Az átalakulás talán legszenvedélyesebb vitákat kiváltó intézkedése a kárpótlási törvény megalkotása volt. Máig tudományosan nem tisztázott a törvény és végrehajtásának kihatása a gazdaságra, a társadalomra. Nem is szólva arról, hogy nem ismerjük eléggé: milyen pártpolitikai szándékok húzódtak meg e politikai lépés mögött, és mennyire járult hozzá magához a kormánykoalíció későbbi válságához.
Miden számottevő politikai erő egyetértett azzal, hogy valamilyen módon kárpótolni kell azokat, akik az államosítások, az erőltetett szövetkezetesítés során vagyoni kárt szenvedtek. S azzal is, hogy a háború alatt és után meghurcoltakat valamilyen formában kárpótolni kell. Arról azonban, hogy legyen a kárpótlás mértéke, módja, a nézetek más szélsőségesen különböztek egymástól.
Végül egy "sajátos" megoldás született: e megoldás a földtulajdon teljes, az egyéb tulajdon elvesztésnek részleges kárpótlását tette lehetővé. A tisztázatlan kérdések, a végrehajtás módja tág teret engedett a spekulációnak, és mérhetetlen terhet rótt az államra.
1944 végig 122 milliárd Ft névértékű kárpótlási jeget bocsátottak ki (1995-ben még további 20-25 milliárd kibocsátása várható.) E jegyek kamattal növelt értéke kb. 230 milliárd Ft.
A kárpótlási jegyek egyik fő felhasználási területe a földtulajdonszerzés volt. 21 ezer árverésen, összesen 28 milliárd Ft értékű kárpótlási jegy ellenében, 500 ezren jutottak átlagosan, 70 aranykorona értékű földhöz.
Önkormányzati bérlakások megvásárlására 6 milliárd Ft jegyet, befektetési társaságok révén 5 milliárd Ft értékű jegyet használtak fel. Az állami vagyonkezelő szervezetek eddig (1995) 56 milliárd Ft értékű jegyet vontak be. 20-30 milliárd forintnyi jegy van még az eredeti tulajdonosoknál, 30-40 milliárd forintnyi a spekulánsoknál. A kárpótlási jegytömeg mesterségesen leszorítja bizonyos területeken az árakat, s aránytalanságot hív létre az árszerkezeten belül. Ugyanakkor a nagy névértékben kibocsátott jegy jelentős keresletet támaszt. Vagyoni egyenértékének megteremtése szinte lehetetlen feladat megoldását várta és várja el az államtól.
1992. szeptember 1.
A Szlovák Köztársaság parlamentje új alkotmányt fogad el
1997. szeptember 1.
Meghal Czibor Zoltán olimpiai bajnok labdarúgó
Kaposvárott született 1929. augusztus 23-án. A Ferencvárosban, a Csepelben, majd a Bp. Honvéd csapatában kétszer is magyar bajnokságot nyert, s 1955-ben ő lett a gólkirály. Tagja volt az 1952. évi helsinki olimpián aranyérmet, és az 1954. évi berni világbajnokságon `csak` ezüstérmet nyert labdarúgó válogatottnak. Az akkor világverő, legendás Aranycsapat balszélsőjeként 43-szoros válogatott volt, s 17 gólt lőtt a nemzeti 11-ben. Az 1956 októberi forradalom idején csapata külföldi túrájáról nem tért haza, s előbb az AS Roma, majd 1958-tól - Kocsis Sándorral együtt - az FC Barcelona csapatában még sikereket ért el: kétszer nyert bajnokságot, egyszer spanyol kupát, s csapatával a BEK-döntőben is szerepelt. Később még játszott az Espanol és az Austria Wien csapatában is. Visszavonulása után Kék Duna néven kávézót nyitott Barcelonában. 1990-ben hazatelepült, s Komáromban a Városi Futball Klub elnökévé választották. Súlyos betegségéig állandóan részt vett az Aranycsapat összejövetelein.
