Az Eryx kiképzés az utolsó két héttel folytatódott, ehhez átrepültünk a szomszéd országba, Surinameba. A volt holland gyarmaton már csak a nyelv emlékeztetett a régi szép időkre. Gazdaságilag nagyon leromlott az ország, a nyomor szemmel látható volt. Guyane is így nézne ki, ha kivonulnának a franciák.
Suriname (előző nevén Holland Guyana) állam Dél-Amerika északi részén. Guyanával, Brazíliával és Francia Guyanával határos, fővárosa Paramaribo. A 17. században angolok telepedtek le, 1667-ben nyilvánították a területet hivatalos gyarmattá. Új-Amszterdamért cserében hollandok váltották fel az angolokat.
Suriname zászlaja
Folyók menti kávé, kakaó, cukornád és gyapot ültetvényeikre a holland ültetvényesek sok afrikai rabszolgát hoztak be. A rabszolgákkal a gazdáik szigorúan bántak és sok közülük megszökött az ültetvényekről. Az esőerdőben éltek és itt hoztak létre „afrikai falvakat”. Angol gyűjtőnevük:„maroons”, hollandul„bosnegers” (szó szerinti fordításban „bozótnéger”). Több különálló törzset alapítottak, ilyen a saramaka, paramaka, ndyuka, aukan, kwinti, aliku, boni, vagy a matawai.
Ezek a szökött rabszolgák időnként megtámadták az ültetvényeket, hogy új tagokat, nőket, fegyvert, élelmiszert, felszerelést szerezzenek. A támadások gyakran végződtek az ültetvényes és családjának halálával. Számos sikertelen hadjárat indult ellenük, a 19. században pedig az európai hatóságok több békeszerződést kötöttek, amelyek garantálták szuverenitásukat és kereskedelmi jogaikat.
Suriname-ban 1863-ban tiltották be a rabszolgatartást a hollandok, de a volt rabszolgák csak 1873-ban szabadultak fel teljesen, 10 évi átmeneti időszak után, amely alatt tovább dolgoztak az ültetvényeken minimális bérért és anélkül, hogy büntették volna megkínzásukat.
Suriname jelenlegi hivatalos államformája elnöki köztársaság, valójában azonban egy drogállam. Dési Bouterse a világ egyetlen kábítószer kereskedésért hivatalosan is elítélt elnöke, aki ma is aktívan benne van az iparban. Leghíresebb szülöttje Clarence Seedorf, időnként a holland nemzeti futballválogatott többségét is adják a surinamiak. – a Szerk.
A lakosság viszont a guyaneiakkal ellentétben szeretett minket, amerre elhaladtak a teherautóink, mindenhol integettek nekünk.
A rakétás csapat egy része
Az első néhány napot vagy a szimulátorral töltöttük, vagy lőtéren lőttünk Famasszal és 12,7 millis géppuskával. Volt egy nap, amikor kipróbálhattuk a surinameiak kínai Kalasnyikov másolatait, múzeumi M1 karabélyait és az UZI-kat. Ők is lőhettek volna Famasszal, de az ingyen szendvicseink jobban érdekelték őket, így mi élveztük ki a nekik szánt lőszert is.
Pénteken jött el a vizsga napja, egy páncélozott csapatszállító roncsát kellett eltalálni 550 méterről. Akinek sikerült, teljesítette a képzést, akinek nem, mehetett a fogdára. Mivel jól lőttem szimulátoron, enyém volt az első lövés, és bónuszként én lőhettem az egyetlen éjszakai rakétánkat is. A nappali lövészeten semmi gond nem volt, olyan egyenesen repült neki a rakétám a célpontnak, mintha zsinóron húzták volna.
A kilövés pillanatai:
Amikor leszállt az est, benzinnel felmelegítették a roncsot, hogy tudjak célozni a hőérzékelős irányzékkal. Használhattak volna több benzint, mert a kilövés után egy másodperccel már a teljes irányzék piros volt a rakéta hőjétől és a róla leválló részektől.
A célpont helyzetét azért megjegyeztem és rajta tartottam a célkeresztet vakon is... majd jött a becsapódás és a gratulációk, másodszor is találtam. Két lövésből ellőttem egy új BMW árát, ezzel sikeresen teljesítettem az öt hetes kiképzést.
Gödör klub
Repült a Milan is:
Az utolsó előtti napon még megvolt a nagy záró hadgyakorlat, részt vett benne mindenki az aknavetősöktől a mesterlövészekig, én egy golyószóróval lőttem el 200 lőszert. Látványos volt, csak a déli hőség miatt mindenkinek patakokban folyt az arcáról az álcafesték. Péntek hajnalban felzsúfolódtunk a teherautók platójára (a repülő elromlott), és visszadöcögtünk Kourouba.
Következő rész: Itt
Ugrás a blog legelejére: Klikk ide
Balázs
